Mi alapján is választunk magunknak kölyök kutyát?

Egyszerűnek tűnik a kérdés, de belegondolva eléggé összetett !

A tapasztalt kutyás tudja, milyen jelekre kell figyelni, hogy nagy valószínűséggel jó alapokkal rendelkező kölyköt válasszon. Ez a cikk nem is nekik szól, hanem a fajta iránt érdeklődő embereknek, akik esetleg nem forognak sokat kutyás berkekben!

Kutyát akarok!

Amikor ez a gondolat befészkeli magát az ember fejébe, hajlamos rövid úton beszerezni egy kiskutyát, néha sajnos nem teljesen átgondoltan! Egy kiskutya valóban sok örömmel tudja megajándékozni gazdáját, de a kiskutya nem lesz mindig kiskutya! Egy éven belül a gazdi kénytelen szembesülni vele, hogy a kutyája lassan felnő, és bizony nem mindegy, hogy a jó esetben 10-12 következő évet milyen társsal is fogjak eltölteni. Szóval érdemes mérlegelni, mielőtt esetleg rossz döntést hozna.

Amit legelőször le kell tisztázni: lesz-e elegendő időm foglalkozni a kutyával? (rendszeres séták szabadon tartott kutya esetében is, képzés, stb.)

Véleményem szerint ez az egyik legfontosabb kérdés, mivel ha erre nem tudok igennel válaszolni, felesleges tovább gondolkodni a dolgon! A Moszkvai igényli a foglalkozást, az állandó kapcsolattartást a gazdival!

A fajta kiválasztásánál nem szabad elfelejteni, hogy a Moszkvai katonai célokra kitenyésztett kutya, aki bizony szabadban érzi jól magát, lehetőleg nagy mozgástérrel! Mint a legtöbb őrző védő fajta, csak határozott gazdi kezébe való!  Tudni kell, hogy egygazdás kutya, ami nem jelenti azt, hogy mástól nem fogad el parancsot, de vannak prioritások!

Érdemes átgondolni, hogy anyagilag megengedheti-e magának az eljövendő gazdi, és itt nem csak a vételárra gondolok. Kimondottan nagytestű kutyafajta, amit bizony jó minőségű táppal illik etetni, a megfelelő fejlődés érdekében. (erős csontozat, izomzat)

Ha úgy érzi a leendő gazdi, hogy ezek a feltételek megvannak, nosza menjünk kutyanézőbe!

Ez jól hangzik, de most felmerül a kérdés, hogy hova? Felnőtt kutyát csak tapasztalt kutyás vegyen magához, aki ismeri a fajtát! Ez az írás nem nekik íródott, tehát maradjunk a kölyöknél!

 Mindenképpen tenyésztőhöz érdemes menni, mivel ott garantáltabb a minőség, mint egy kereskedőnél, ahol esetleg több alomból vegyesen vannak kutyák, és eredetük nem is tisztázott. (piacok, aluljárói árusok elkerülendőek)

A tenyésztő ezen felül el is látja jó tanácsokkal a leendő gazdit az etetéssel, neveléssel kapcsolatban, sőt később is felkereshető, ha felmerül néhány kérdés a kutyus cseperedése közben.

A tenyésztő kiválasztása: ha hirdetések, ismerősök  után ráakadunk egy tenyésztőre, érdemes felkeresni, és megnézni a jövendő kiskutyánk szüleit, tartási körülményeiket. Figyeljünk oda, hogy a kutyák környezete tiszta-e, mivel vannak etetve, mennyire tágas a helyük, valamint hány tenyészállat van. Lényeges, hogy ne legyen sok tenyészállat, mivel a tenyésztőnek így kevesebb ideje jut az egyes kölykökre, ami a pszichikai fejlődésben nem túl előnyös. (valamint ez az egyik ismérve az esetleges szaporítóknak) 

Érdemes megnézni a szülők törzskönyvét, vizsgaeredményeit, kiállítási eredményeit. (csak annak higgyünk, amit saját szemünkkel láttunk!)  Ha a tenyésztő elzárkózik az ilyen vizittől, akkor érdemes másikat keresni, mivel valószínűleg takargatni valója van!

Mindenképpen keressünk fel több tenyésztőt, hogy legyen összehasonlítási alapunk!

Lehet, hogy felesleges óvatosságnak tűnik, hogy ennyire járjuk körbe a tenyésztőt, de ne felejtsük el, hogy 10-12 évre családtagot választunk, akihez érzelmileg is kötődni fogunk, és senkinek nem kívánom, hogy egy beteg, problémás kutyát fogjon ki!

Miután a szülők tetszenek, a tenyésztő is szimpatikus és segítőkész, valamint eldöntöttük, hogy innen szeretnénk kiskutyát, nincs más hátra, mint várni az alom megszületését!

A kölyök nemét is érdemes meggondolni! Amik egyik vagy másik nem mellett dönthetnek: a szuka általában nyugodtabb vérmérsékletű, kézben tarthatóbb, kevésbé dominanciára törekvő, mint a kan, viszont a tüzelési időszakban problémásabb, mivel zárva kell tartani a nem kívánt szaporulat elkerülése érdekében. A család másik kutyáit is figyelembe kell venni a döntéskor, mivel kan mellé másik kan nem javasolt! (Az sem mindig lényegtelen, hogy  nem jelöli körbe az udvarban az összes tuját és egyéb növényt, ezzel jelentős hányadukat átadva az elmúlásnak.)

A kan erősebb felépítésű, valamivel masszívabb megjelenésű. Terület őrzésbe a kan korábban érik bele, viszont később nincs különbség közöttük.

Miután ezeket a dolgokat letisztáztuk magunkban, és eljött a várva várt szülés, már igazán felcsigázottak lehetünk, mivel nemsokára megismerkedhetünk jövendőbeli négylábú társunkkal!

A nagy találkozásra általában 5-6 hetes kor körül kerülhet sor, mivel addig a tenyésztő nem enged oda senkit az esetlegesen behurcolt betegségek miatt. (parvo vírus ellen ekkor kapja az első oltást) Érdemes előre tisztázni a tenyésztővel, hogy hányadikként választhatunk a kölykök közül, mivel legjobb az összes közül választani.

Elérkezett a nagy nap, láthatjuk a kiskutyákat! A vizitet érdemes úgy megtartani, hogy az anyaállat ne legyen ott, mivel így a kiskutyák viselkedését is meg tudjuk vizsgálni.

Érdemes megfigyelni, hogy a kiskutya mennyire érdeklődő, vagy éppen félénk. (félős kiskutya nem kívánatos!)

Miután egy ideig nézegettük őket, sikerült szín, minta alapján kiválasztani pár szimpatikus kölyköt, akikkel később jöhetnek kicsit aktívabb tesztek is. (Lehet, hogy sokan nem értenek egyet abban, hogy a színt, mintát is említem, de hiába tökéletes a viselkedése egy kutyának, ha a kinézete nem tetszik. Itt persze nem a színhibáról van szó!)

A kicsi kíváncsiságát tudjuk kipróbálni az un. kulcscsomós teszttel. Lényegében csak annyi, hogy a kölyök figyelmének felkeltése érdekében megrázunk egy kulcscsomót. A kölyök ilyenkor jó esetben érdeklődve odajön, nem riad meg.

7-8 hetesen már jöhet egy konzervdobozos teszt, ami szintén nagyon egyszerű.

A kiválasztott 2-3 kölyköt elkülönítjük a többitől. Egy üres konzerves dobozt eldobunk, és megfigyeljük a kicsik reakcióit. Ha érdeklődve odamennek, félelmet nem mutatnak, akkor már csak szimpátia kérdése, ki jön velünk haza! (A doboz soha ne essen le az ember és a kicsi között, hogy a riasztó hang ne az ember felől jöjjön, valamint a próba után a kutyát meg kell nyugtatni!)

8 hetes korban vihetjük haza a kölyköt, ami eddigre féregtelenítve van, valamint parvo vírus ellen megkapta az első oltást. A tenyésztőtől megkapjuk az oltási papírt, a törzskönyvet, egy kisebb úti csomagot amiben pár napra elegendő táp van, valamint egy sor jó tanácsot. Ha messzebbről visszük haza a kutyust, érdemes lebeszélni a tenyésztővel, hogy pontosan mikor megyünk érte, hogy ne legyen frissen etetve az esetleges autós rosszullétet elkerülendő. Legyen nálunk elegendő friss víz, itató tálka, hogy hosszabb úton időnként megállva itatni tudjuk. (legalább óránként megállni 5-10percre) A kocsiban a legjobb, ha nem hagyjuk a kutyust felkelni, hanem fektetni kell, így kisebb az esélye a rosszullétnek.

Amikor a kiskutya hazaér, legyünk felkészülve a fogadására! Legyen egy előre meghatározott helye, ahova el tud bújni, aludni tud, valamint egy hely, ahova esetleg be lehet zárni! Az első pár éjszaka várható némi hangverseny, de hamar megszokja új helyét.

Az első 3 hónapban napi 4-szer kell etetni, aztán 6 hónapos korig 3-szor.

Ezután elég a napi kétszer, és egy éves kor után át lehet térni a napi egyre. Ez persze nem szentírás, mivel több tenyésztő is javasolja, hogy maradjunk meg a napi két etetésnél, a napi adagot szétbontva. Ez azért jó, mert kisebb az esélye a nagykutyákat súlytó gyomorcsavarodásnak. (ami a legtöbb esetben halálos!)

A kölyökkel a foglalkozást rögtön el kell kezdeni, mivel életének első 4 hónapja a bevésődés időszaka. Játékosan próbáljuk meg a helyes irányba terelgetni, ne szigorral, mivel ez célravezetőbb lesz. Fontos a nevelés közben a következetesség, tehát amit egyszer tiltunk, azt mindig tilos legyen, mert ha engedményeket teszünk, később más témákban is próbálkozni fog, és nem lesz a gazdi parancsa kőbe vésett, mert ugye a múltkor is lehetett, hátha megint….

Nem javaslom, hogy a kölyöknek megengedjük a felugrálást, mivel később is próbálkozni fog, ami egy 60kg körüli kutyánál nem túl egészséges az ember számára. Nem fogja érteni, hogy 6 hónaposan miért nem ugrálhat fel, amikor még pár hete lehetett, hiszen lélekben ugyanaz a kölyök, aki akkor volt.

Lehetőleg figyeljünk a szocializációra, mert ez nagyon fontos a kölyök számára! Szoktassuk idegen kutyákhoz, az utcán a járművek zajához, sétáló emberekhez. Ez egyszerűen megoldható rendszeres sétáltatással. A sétáltatást már 3-4 hónaposan érdemes elkezdeni, amíg kisebb a kutya. Elvileg lehet egészen kis korban is, de én nem javasolnám, amíg a védőoltás sorozat el nem jut a kombinált ismétlőjéig, mert sajnos könnyű összeszedni egy fertőzést, aminek komoly következményei lehetnek. (parvo vírusnál a túlélési esély 30% körüli….)

Sétáltatás közben hagyjuk a többi kutyával ismerkedni, ne húzzuk el a pórázzal tőlük!

Így nem alakul ki benne az a szemlélet, hogy minden idegen kutya ellenség, akire rá kell rontani. Idegen emberekkel is ismerkedhet az utcán, parkban, de ne engedjük, hogy zavarja a másik embert! Ne felejtsük el, hogy egy nagytestű kutyától azért a legtöbb ember tart. Szóval csak akkor, ha ő is ismerkedne. Így a kutya nem fog mindenkit ellenségnek tekinteni az utcán, amivel némileg nyugalmasabb sétáltatást kapunk eredményül.

A kutyát simogatni csak a saját területén belül ne hagyjuk. Ott ő szolgálatban van, nincs ismerkedés!

A kutya etetése

Amikor a kicsi hazakerül, mindenképpen szerezzünk be a tenyésztő által etetett tápból, mert másik fajtára csak fokozatosan lehet átszoktatni.

Érdemes legalább premium minőségű táppal etetni később is, mert ezekben van meg minden az egészséges fejlődéshez. Ezek nem olcsó tápok, de legalább nem kell mellette egyéb táplálék kiegészítő. Én csak kalciumos csonterősítőt adok neki óvatosságból, az előírt adagnak a felét, mivel a tápban benne van, ami kell. Túladagolni nem szabad!

Mellette szabadon adható zöldalgás tabletta, ami a porcok egészséges fejlődését segíti.

A kutya kb 6 hónapos korig ne egyen csontot, mivel könnyen szorulást okozhat, utána is csak keveset. Csöves csontot viszont soha! Tévhit, hogy attól erősödik a csontja, mivel az így bevitt kalcium szinte mindenestől távozik belőle.

A tápot idővel megunja a kutya, ezt viszont lehet orvosolni különböző öntetekkel. Főzhetünk neki húslevest a kutyás boltokban kapható húsnyesedékekből, tojásból. Lehetőleg ne túl sok sóval fűszerezzük, mivel a sok só felviszi a kutya vérnyomását. Fűszernek használjunk zöld fűszereket (rozmaring, oregáno), amik nem bántják a gyomrot, nem rontják a szaglást. (bors, erős paprika, stb nem ajánlott!)

Így változatosabbá tehetjük a kutya étrendjét, nem lesz probléma az etetéssel.

A Moszkvai nem egy zabagép, tehát nem lehet tömni. (eléggé válogatós, de nem szabad ráhagyni)

Főleg fiatal korában áztathatjuk a tápot tejben is, ha bírja a kutya. Sok tévhit él a tejjel kapcsolatban, hogy a kutya nem ehet ilyet. Több állatorvossal is beszéltem erről, mivel én sem tudtam az igazat. Az egybehangzó ítélet: a kutya igenis ehet tejet! Amiből a tévhitek táplálkoznak: a kutyáknál is előfordul a tejfehérje és a tejcukor érzékenység, ugyanúgy, mint az embereknél. Tehát ha a kutya bírja, nincs szemmel láthatóan rosszul tőle, akkor kaphat.

A miénk kimondottan szereti a tejbe áztatott tápot!

Friss víz mindig legyen előtte, mivel a táp miatt elég sokat iszik.

Időnként nyers tojást is kaphat, nagyon szép tőle a szőre.

Szinte mindenféle ételmaradékot megehet, kivéve a nyers krumplit, valamint a babot, borsót, de ezt ne a táp helyett, hanem csak a változatosság miatt! Én max 20%-al csökkentem a napi tápadagját, ha valami maradék akad, ami tetszene neki.

Miután a 6 hónapos kort elhagyta, a táp mellé kap napi 1-2 főtt csirkefejet, farhátat, időnként főtt csülökcsontot, ami le is köti a kutyát egy jó időre.

A gyümölcsök nincsenek biztonságban előle, nálunk a körte és a szőlő megy.

Ami fontos, evés után 1-2 órán belül ne mozgassuk a kutyát, ne ilyenkorra időzítsük a játékot és a sétát.

Amit még érdemes tudni, mielőtt valaki Moszkvai vásárlásra adja a fejét: házat felesleges venni neki, mivel még a legzordabb időben is a szabadban van, csak nyáron bújik el a meleg elől valami hűvös helyre. A vizet nagyon szereti, legyen az eső, vagy csak séta közben egy nagyobb pocsolya. (Léna megcsinálta velünk egy esős idő utáni séta közben, hogy miután rákapott az ízére, pocsolya vadászatot tartott. Egyik után a másikba vágtatott.)

Azon se lepődjön meg a leendő gazdi, ha kutyája nem feltétlen az erdei ösvényen akar haladni, hanem mint egy tank, gázol keresztül a legnagyobb bozótoson.

Következetes neveléssel egy igazi családi kutya faragható belőle, aki állandóan sóvárog a gazdi szeretetéért, játszik a családdal, de a területét éberen figyeli, és amint veszélyeztetve érzi, vehemensen védelmezi az idegenektől.

Aki  ezt idáig elolvasta, máris behúzhat egy jó pontot a gondos gazdik értékelő füzetébe, mivel vette a fáradtságot, hogy utánanézzen, milyen kutyát is szeretne társául fogadni, és valószínűleg érdekli, hogy teheti az együtt töltött éveket boldogsággal telivé.

Eredményes kutyázást mindenkinek!

Üdvözlettel:

Robz

Akinek még lenne esetleg kérdése, az a moszkvaior.gportal@gmail.com email címen felteheti, és próbálok legjobb tudásom szerint válaszolni.